• Magyar Bajnokság 2016

    Egyesületünk két kategóriában is Magyar Bajnok!

  • Mága Zoltán Gálaműsorán

    Egyesületünk a hegedű virtuóz táncosaiként

  • A menny csapatában

    Egyesületünk második táncosát vesztette el. Személyes beszámolók.

Hírek
Írta: Varga Dominik    2013. június 08. szombat, 00:22
Dani a menny csapatába igazolt

A következő cikkben kérem engedjék/engedjétek meg, hogy személyes hangnemre váltsak. 2013. június 7-e egy átlagos napként indult, és úgy is zajlott mindaddig, amíg meg nem érkeztünk edzésre.

"Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben."

Ilyen volt a mi Danink.

A terembe lépve csend volt, társaim csendesen ültek a Sportház székein. Csatlakoztam én is hozzájuk, azonban a csapat nagy része (köztük én sem) még nem tudta, hogy miért is olyan nagy a csend. Ekkor edzőink elmondták ennek okát is: "Egyesületünk volt táncosa, Cséplő Dániel ma reggel halálos motorbalesetet szenvedett"... A csend ekkor mint valami súly ereszkedett rá lelkemre. Megrázó volt hallani, hogy egy barát a valóságban -nehéz kimondani- de nincs többé. Emléke szívünkben él tovább.

Dani, vagy ahogy mi neveztük "Cséplő" mindig is egy életvidám, kedves, segítőkész ember volt. A csapat legidősebb tagjaként állt velünk élete utolsó Magyar Bajnokságán, 2011-ben Debrecenben. Ő volt -talán nem túlzás- a csapat lelke, aki mindig ösztönözni tudta társait. Kitűnő csapatjátékos volt, hiszen mindig a közösség érdekében cselekedett. Mindig ott volt, amikor valaki segítségre szorult. Mondhatjuk róla, hogy emberiségből ötösre vizsgázott.

Dani 25 éves volt.

 

 

Darázs Tímea, a Savaria TSE Ügyvezető Elnöke:

"Június 7.-én péntek délután éppen a másnapi Savaria Táncversenyre készültem, mikor megszólalt a telefonom. A telefonhívás egy végzetes, felfoghatatlan hírt közölt velem: elvesztettük Egyesületünk egy „régi” táncosát, Danit. Nehéz volt elhinnem, ezért először kételkedni kezdtem, de rájöttem, egy igaz barátnak hinnem kell. Nehéz volt továbbadnom a hírt, de muszáj volt. És jöttek a kérdések, a képek, a videók, a könnyek…. Miért pont Ő? Ő, akit minden táncos, edző, szülőtárs szeretett, aki annyira életrevaló és vidám volt, aki mindig lelkesítette és buzdította többieket....MEGCSINÁLJUK! ...és hányszor megcsinálták... hány érem és fotó lóg most a szobája falán.....Hány évet, napot, percet töltött velünk, hányszor utaztunk együtt, hányszor izgultunk együtt az öltözőben, hányszor mosolygott együtt a táncosokkal a csoportképeken, hányszor egyeztettük a piszkos anyagit….. Hányszor voltam a „pótanyukája”….
Az Eraklin Táncklub által szervezett táncversenyen találkoztam és beszélgettem Veled utoljára. Fél éve volt, de olyan, mintha tegnap történt volna. Most is látom és hallom, ahogy ott akkor szurkoltál a régi Savariás csapattársaidnak. Köszönöm Neked!
Nehéz volt a csapatnak az elmúlt hétvége. Helyt kellett állniuk a Savaria Táncversenyen egy olyan formációban, ami a Te egyik kedvenced volt…. De megcsinálták, és tudom, hogy Rád gondoltak, hogy Érted tették, Érted táncoltak! És nehéz volt a másnapi évzáró ünnepség is, látni a fekete szalagos fotót, a gyertyát…. Egyperces némaság…..hihetetlen csend…..gondolatok…..emlékek…..könnyek…..és egy kétsoros üzenet Tőlem.
És vasárnap az irodánk falára kiraktam egy Naptárat, melyen Te mosolyogsz. Az irodánkban megáll majd az idő, hisz ez a naptár az idők végezetéül 2012. januárját fogja mutatni, de most már egy fekete szalaggal sarkában.
Ezekkel a gondolatokkal búcsúzom Tőled Dani."

 

Sebestyén Zsolt, a Savaria TSE táncosa, Dani egykori csapattársa:

"Kedves Dani…

A hír rövid és lesújtó. Aki megírta az életed könyvét önző volt, nagyon önző és figyelmetlen. Nem gondolta azokra akik itt maradtak. Mit mondhat ilyenkor egy ember? Semmit… Mit gondolhat ilyenkor egy barát, egy rokon? Mindent… Elfogynak majd a könnyek? Pörögnek az események, az emlékek a gondolatok, záporoznak az értetlen kérdések: Mi történt? Mi lett volna ha?....

Kérdezem én is Tőled! Emlékszel amikor…? Én emlékszem! És arra emlékszel amikor? Én arra is emlékszem…

Nézek egy képet, érem van a nyakadban, nevetsz. Aztán egy másikat, amin…

A tánc ami minket összehozott és összeköt, életstílus volt számodra, a szabadság, mint a motor….

Próbálunk erősek lenni, mind azt mondjuk, de ne gondold, hogy ez könnyű dolog. Ha igaz az, hogy az idő mindent begyógyít akkor ehhez sok időre lesz szükségünk, nagyon sokra. Van viszont, akinek semmi nem lesz elég!

Ha az utolsó utadra nem kísérlek el, ne haragudj meg rám, mert amit nehéz elfogadnom, abba nem egyezem bele és ez ilyen, nincs hozzá erőm!

Remélem Odafönn majd egyszer megkeresel és leszel elég bátor, hogy elém állj, és elmond ami történt!

Az élet törékeny, vigyázzunk rá!

Sese"

 

A cikket szeretném tovább folytatni a csapattársak beszámolói alapján.

 

 

Kövessen minket!

Lépjen kapcsolatba velünk